Tél

Most, hogy így igazán behúzódott a tél, kedvem lenne egész nap otthon maradni, bekapcsolni a tévében a kandallót, forró teát inni és semmi mást nem csinálni, csak olvasni. Mondjuk csak egy hétig.

Kellett jó pár nap (igazából az egész múlt hét erre ment rá), hogy vissza rázódjak a munkába. A karácsonyi időszak és az egész december annyira jó volt, hogy komolyan sajnálom, hogy csak egyszer van az évben. Persze tudom, a karácsony pont ezért jó. Rengeteg volt a program, a baráti meg céges vacsorák, színház, mozi, családoztunk is, de volt idő kettesben is, rengeteget ettem-ittam (ennek persze lettek következményei... kilókövetkezményei, de kit érdekel, a töltött káposzta és a házi készítésű baileys bármit megér), vendégeskedtünk és hozzánk is jöttek, sokat játszottunk és még anyáink is kibékültek így két év után. Voltak apró meglepetések, például egy rendkívül udvarias és jó fej taxisofőr, aki kezet csókolt, mikor elköszönt, volt váratlan mikulásvirág az ajtó előtt a szomszédoktól (erről majd még mesélek) és az év utolsó napján még Kedvesatival is összefutottunk a Camponában, ami tényleg nagyon váratlan volt és egyben azért jó is.:) Ezek után az évet az eddigi talán legjobb szilveszterrel zártuk, ami reggel fél hatig tartott.:) 

Most már kezdem felvenni a munka ritmusát, nem is unatkozom, meg amúgy is hétfőn jön az új főnök (aki amúgy egy nő) és ki tudja meddig fogunk, meddig kell együtt dolgozni. A múlt évben négy új közvetlen munkatársat kellett megszoknom, most még egy új főnök és valószínűleg még egy új ember. Persze ha váltok, megint új embereket kell megszoknom, de akkor legalább minden más is változik.:) Mindent egybe vetve valahogy mégsem izgulok semmin. Most. Ebben a pillanatban. Még. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!