Mindeközben

Betemet a munka. Közben próbálom szokni az új főnököt. Közben készülöm kellene a félévzáró tesztemre... még gondolni sem merek a múltkori 90 százalékra. Félek, a büszkeség most el fog maradni. Közben kattogok, hogy emberek miért viselkednek néha furán... és persze mert iszonyú nagy kombinátor vagyok, rögtön tudni vélem, hogy miattam, mert ezt mondtam vagy azt mondtam vagy ezt tettem vagy azt nem tettem, vagy bármi, a lényeg, hogy biztos miattam. És persze ettől általában rossz kedvem lesz. A fél életemet azzal töltöm, hogy azon rágódom, vajon nem vagyok-e túl sok, vagy túl kevés, vagy túl bármi és az emberek tényleg kedvelnek-e vagy csak úgy csinálnak, mintha. Persze ezek a vívódásaim csak a számomra kedves emberekkel kapcsolatban fordulnak elő, a többiek nagyjából nem érdekelnek, mármint nem érdekelnek a megfelelési kényszerem szempontjából. Közben persze tudom, hogy ez hülyeség és le kellene már szoknom róla.:) Pláne, hogy közben a legfontosabb emberrel a harmadik házassági évfordulónkat ünnepeljük.:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!