Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2017

Az újdonság ereje

Jött egy új kolléga, most mutatták be. Igazán nem gondolom, hogy gyenge lennék, de úgy fogott kezet velem, hogy szerintem eltörött a hüvelykujjam...

Mindeközben

Betemet a munka. Közben próbálom szokni az új főnököt. Közben készülöm kellene a félévzáró tesztemre... még gondolni sem merek a múltkori 90 százalékra. Félek, a büszkeség most el fog maradni. Közben kattogok, hogy emberek miért viselkednek néha furán... és persze mert iszonyú nagy kombinátor vagyok, rögtön tudni vélem, hogy miattam, mert ezt mondtam vagy azt mondtam vagy ezt tettem vagy azt nem tettem, vagy bármi, a lényeg, hogy biztos miattam. És persze ettől általában rossz kedvem lesz. A fél életemet azzal töltöm, hogy azon rágódom, vajon nem vagyok-e túl sok, vagy túl kevés, vagy túl bármi és az emberek tényleg kedvelnek-e vagy csak úgy csinálnak, mintha. Persze ezek a vívódásaim csak a számomra kedves emberekkel kapcsolatban fordulnak elő, a többiek nagyjából nem érdekelnek, mármint nem érdekelnek a megfelelési kényszerem szempontjából. Közben persze tudom, hogy ez hülyeség és le kellene már szoknom róla.:) Pláne, hogy közben a legfontosabb emberrel a harmadik házassági évfordu…

Tél

Most, hogy így igazán behúzódott a tél, kedvem lenne egész nap otthon maradni, bekapcsolni a tévében a kandallót, forró teát inni és semmi mást nem csinálni, csak olvasni. Mondjuk csak egy hétig.
Kellett jó pár nap (igazából az egész múlt hét erre ment rá), hogy vissza rázódjak a munkába. A karácsonyi időszak és az egész december annyira jó volt, hogy komolyan sajnálom, hogy csak egyszer van az évben. Persze tudom, a karácsony pont ezért jó. Rengeteg volt a program, a baráti meg céges vacsorák, színház, mozi, családoztunk is, de volt idő kettesben is, rengeteget ettem-ittam (ennek persze lettek következményei... kilókövetkezményei, de kit érdekel, a töltött káposzta és a házi készítésű baileys bármit megér), vendégeskedtünk és hozzánk is jöttek, sokat játszottunk és még anyáink is kibékültek így két év után. Voltak apró meglepetések, például egy rendkívül udvarias és jó fej taxisofőr, aki kezet csókolt, mikor elköszönt, volt váratlan mikulásvirág az ajtó előtt a szomszédoktól (erről …

Reklám után

Még magam is meg vagyok lepve, hogy újra írok... legalábbis ebben a pillanatban még úgy tűnik.:) Azt hiszem képtelenség lenne az elmúlt hét hónapot elmesélni, mindenesetre a nyár eleji kiborulásom után már sokkal jobban alakultak a dolgok és minden elrendeződött, aminek el kellett. Voltunk nyaralni is... szuperság volt... voltunk Krakkóban is, egyszer még decemberben is, újra barátokkal... és ezt kivételesen nem bántuk meg. Sokat haladtunk a lakással is, kezdjük igazán belakni, most már maximálisan otthonnak érzem. Meghoztam az évek óta érlelődött és nehéz döntésem is... új állás után nézek, amiben nagy szerepe volt, hogy az eddigi főnököm lelép és valahogy nincs már kedvem újra kezdeni valaki mással, pláne, hogy meglebegtették, nem biztos, hogy szükség lesz ránk. Nem baj, hét év nekem elég volt és nagyon kell a váltás, érzem, jó lesz.
Röviden ennyi, sok minden kimaradt... de talán folytatom.:)