Sok

nincs kedvem. nincs jó kedvem. konkrétan elegem van. az idegeim tropára mentek az elmúlt két hétben. naponta hatszor kapok ideggörcsöt és annyira messze még a vége, hogy fogalmam sincs mi lesz addig. anyu mindenre extra módon rápörög és konkrét összeesküvés elméleteket gyárt, a munkaidőm jelentős részében vagy vele beszélek és próbálom megnyugtatni vagy egyeztetek vevővel, ügyvéddel, ingatlanossal, költöztetővel, szomszéddal, Kevinnel, bárkivel, mindenkivel, faszikvan. és totál felcsesz, hogy a bátyám mindeközben sehol, mert ő fáradt (én persze sosem), ő dolgozik (igen, én csak unaloműzés miatt járok be) és mindenre jó hivatkozási alap, hogy ő nem ér rá, mert van egy gyerekük. semmiben nem segít, semmit... és tegnap feltette az i-re a pontot azzal, hogy még át sem mentek anyuhoz anyák napja alkalmából, pedig  negyed óra sétára laknak tőle. no comment.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!