Örülök

Nagyon jó volt ez a tanfolyam és nagyon jót tett nekem, hogy újra tanultam, mindenféle szempontból. Nem mondom, hogy csúcsszuper, hogy pont egy ilyen bazi nehéz nyelv a szívem csücske, de élvezem a kihívást és talán kellett ez az elmúlt pár év is, hogy kitartóbb legyek. Persze meglátjuk, a vak is ezt mondta. A csoport is nagyon jó, tök szuper kis estém volt velük, ami azért is jó, mert valahogy minden magamról alkotott elképzelés ellenére, mégis kicsit introvertált vagyok (ezt még leírni is fura) és annyira sok idő, mire önmagam leszek idegen emberek előtt, hogy nem éri meg a fáradtság. Aztán mégis mindig rájövök, hogy cimbizni milyen jó, és ha hagyom, hogy megkedveljenek meg megszeressenek, akkor mindig megkedvelnek, csak már ritkán hagyom, hogy odáig fajuljanak a dolgok.:) Valahogy mindig azt hiszem, hogy ilyennek vagy olyannak kellene lennem, hogy szeressenek... ami nettó baromság, mert egyrészt kinek kellenek olyan barátok, akiknek folyton meg kell felelni, másrészt meg az élet bizonyítja, hogy úgy is szerethető vagyok, ahogy vagyok... pontosabban, pont úgy vagyok szerethető, ahogy vagyok. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!