Kicsit szomorkás a hangulatom

Kukába való ez a nap. Már reggel igen lehangolt voltam, bejöttem dolgozni, ahol ma rajtam meg a főnökömön kívül csupa új ember van... és már más arcok köszönnek vissza a régi emberek régi íróasztala mögül. Rosszul viselem ezt a fajta változást és ezt kimaxolta az elmúlt három hónapban a munkahelyem. 

Aztán nem sokkal később lesújtó hírt kaptam, pont az egyik "volt" kolléganőmtől, ami pluszban rátett egy lapáttal a hangulatomra. Nem tudok mit mondani. Nem tudok semmi olyat mondani, amiben hiszek. De még ha hinnék is, furán hangzana. Mert annyira reménytelen. Minden. Ez az egész. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Már csak csoda segítene, hogy meggyógyuljon. Azt hiszem. És nem, nem akarom, hogy újra eszembe jusson az a sok minden, amit apuval végigcsináltunk. Egyszerűen ki akarom zárni ezt az egészet. Képtelenség persze. De önző módon nem hagyom magam.

De azt mondtam már, hogy mennyire szeretem a Károlyi kertet? 



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!