Görögzenenap

Ez csak egyet jelent, mélypont.:( Hagyjuk. Hosszú. Messzi.

De találtunk anyunak egy cukker lakást, nagyon örülök, jó helyen fog lakni, neki is tetszik és mindez megnyugtató... apró szépséghiba, hogy a tesóm megint minősíthetetlenül viselkedett. De tényleg hagyjuk. Utálom ezt az egészet, nekünk régen egy annyiratutijó családunk volt, még felnőttként is jártunk együtt nyaralni, szerettünk együtt lenni, olyan jó volt minden. Aztán jött a "sógornőm" és minden kezdett elromlani. Mikor konkrétan fizikailag bántott (a sógornőm), azon már nem tudtam túltenni magam, és oké, hogy nem vert meg, csak egy kicsit megráncigált, de azért ezt még senkiből nem sikerült kiváltanom, szóval nem oké. Aztán meghalt apu, és a maradék mindenség is darabjaira hullott és minden jó már csak szép emlék maradt.

Szóval görögzenenap. De csak azért, mert persze attól, hogy találtunk egy jó lakást, még nem szűntek meg a problémák, mert anyu, mint egy varázsló a cilinderből, mindig előkap egy újabb agyalnivalót, amin lehet aggódni, amivel engem jól fel lehet húzni. Hát így vagyunk. Ezt mondjuk akkor lehetne bírni maximum, ha nonstop vodkanarancsot ihatnék, de az alkoholizmus nem opció, így marad a görög muzsika. Tökélyre fejlesztettem, már nyitott szemmel is egy pillanat alatt Kefalónián vagyok és egy koktéllal a kezünkben heverészünk a napernyő alatt miközben a türkizkék tengert bámuljuk. Hihetetlenül kommersz és sablonos, de mennyire jó már.:)

Megjegyzések

  1. Valami menekülő opció kell :) szerintem tök jó, hogy találtál egy ilyet, ami mentálisan kikapcsol :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Muszáj volt.:) A képzelőerőmmel amúgy sem volt sosem baj...:) Csak attól tartok azért megy ilyen jól a képzelgés a tengerparti henyélésről, mert túl sokat gyakorolom.:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!