Meg a bárányfelhők

Az van, hogy egy kicsit konkrétan tele van... az a bizonyos.

Öt napig lomtalanítottunk, konkrétan ideggörcseim voltak és nem akarok részletekbe menni, de a bátyám egy komoly csalódás számomra (nem, nem most csalódtam, csak most ez megint annyira szembeötlő volt) és ettől igazán szomorú tudok lenni. Kicsit kezd zavarni és nem vagyok tőle nyugodt, hogy a család problémái konkrétan már csak az én vállamat húzzák... és igen, borzasztó szerencsés vagyok (és boldog), amiért van Kevin és amiért Kevin olyan, amilyen és mindig minden körülmények között segít. Örök fájdalmam marad az életben, hogy apám meghalt, mielőtt megismerhették volna egymást. 

Utálom, hogy a vevő ignorálja a telefonhívásaimat, miután múlt héten kiderült, hogy még el se indította a hitelügyintézést és nehezen tudom elképzelni, hogy másfél hónap alatt mindent lezongorázik... de ne legyen igazam, mindenesetre jobb ha iparkodik, ha nem akarja, hogy a foglalója menjen a levesbe. Faszkivan, de tényleg, olyan egy tehetetlen pasi, hogy azt elmondani nem lehet.

Anyu a pesti lakását el szeretné adni, és új helyre akar költözni. Lett is egy  érdeklődő (aztán még egy), de ez is egy problémás ügylet és szintén faszkivan, amiért ezt is nekem kell intéznem. Plusz, új lakást keresnem anyunak, amire mondjuk szintén nem látok esélyt, hogy május közepéig realizálódik, ezért anyu átmenetileg majd hozzánk költözik.

Hogy a lakás egy konkrét szemétdomb, arról már ne is beszéljek, mert egy csomó cucc felkerült a lomtalanítás okán... ezer éves emlékek, könyvek, satöbbi, amiket nem akarok kidobni, de az egy négyzetméteres tárolónk még költözés óta fullra volt pakolva... ezt felrobbantottuk a hétvégén, meg a háló sarkát, ami még félig építési terület és még mindig várjuk a vízműveket, hogy leszereljék a régi konyhacsapot meg vízórát (wtf... mondom, hogy építési terület), szóval újra ösvényeken közlekedünk és nyilván, ha valahogy élni is, akarunk, amikor anyu oda költözik a kuttyal akkor pár hét alatt rendbe kell szedni.

Tegnap reggel kis híján balesetünk volt egy totálisan szabálytalanul (egyirányú utcában szembe a forgalommal) közlekedő taxissal, amiből aztán szóváltás kerekedett, a taxis megfenyegetett bennünket és lefotózta az autót. Király. Egy fél napig ideggörcsöm volt.

Tegnap felmondott egy kolléganőm. Igen, elkezdett süllyedni a hajó, ezért én is kezdem leporolni a B tervemet.

A NAV meg konkrétan elhúzhat a... oda... mert az, hogy egy adásvételi szerződésből nem tudja megállapítani egy ingatlan értékén, az nonszensz. Nyilván meg tudná, ha akarná... én meg kezdem hozzá szoktatni magamat a gondolathoz, hogy lenyelik a százhetvenhatezer forintomat vagy trenírozni magamat, hogy fellebbezés hegyekbe bonyolódjak.

Kicsit le vagyok fáradva. 

De hogy jót is mondjak.

Este végre találkozunk Sunnyékkal (testvérféle, de nem testvér, de úgy szeretem, mintha az lenne), szóval jó lesz, végre ezer év után dumálni. 

Nyolc és fél kiló mínusznál tartok és szorgalmasan dolgozom, hogy egy kicsit izmos is legyek. Szuperság. Az mondjuk fura, ha tükörbe nézek, úgy érzem, hogy "wow, de jól nézek ki", de ha lefotózóm magam, hogy majd lássam mennyit változtam, még mindig egy tehénnek látom magam. 

És kereken 80 nap múlva megyünk nyaralni. Igen, a helyzet határozottan megkövetelte, hogy telepítsek egy visszaszámlálót... ugyanakkor maximálisan megélem a jelent és nem csak a holnapot várom.:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!