Takarékláng

Néhány nap távlatából már nem tűnik túl érdekesnek elmesélni dolgokat... mindenesetre végre kicsit vége a pörgésnek, amit tudom nagyrészt magamnak köszönhettem.:) 

Sok volt az éjszakázás mostanában, mert vagy a reptérre mentünk fogadóbizottságnak, vagy buliztunk vagy Oscart néztem vagy csak szimplán nem tudtam aludni. Közben megsütöttem az ominózus szülinapi tortát és megünnepeltük Aidát és odaadtam a festményt is, amit festettem (ez volt az a buli, amin Kevinnel karaokéztunk, ami nem az elfogyasztott italok mennyiségét, hanem inkább a buli minőségét mutatja és mindezt csak azért írom le, hogy sose felejtsem el... nem mintha tudnám:). Közben még bandáztam egyet a régi társasággal és voltunk bunkertúrán is (ami amúgy baromi jó és érdekes, úgyhogy menjetek ti is), meg voltunk látogatóban a kolléganőmnél a kórházban, intéztem hivatalos ügyeket plusz a munka plusz a lengyel.:) Így röviden ennyi, azt hiszem.:) Ma reggelre a torkom is úgy érezte, hogy a múlt héten elhalasztott fájását most már műsorra tűzheti, úgyhogy ezerrel kúrálom magam, mert még egy icipicit sem akarok lebetegedni. Azt viszont még el kell mondanom, hogy bár ritkán vagyok eltelve magammal, de vettem egy farmerruhát meg egy sötétkék éktalpú cipőt, és jól nézek ki, na (és ezt igen sokan meg is jegyezték).:) 

És a tortát muszáj megmutatnom, mert oly büszke vagyok rá.:) Potom 12 órám van csak benne, de megérte.:)




Megjegyzések

  1. Köszönöm, cukik vagytok! :)

    VálaszTörlés
  2. szerintem szakmát tévesztettél és cukrásznak kellett volna menned. Gyönyörű!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Bár azt hiszem a cukrász szakmába (is) bele lehet rokkanni, nem bírnám.:)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!