Sárgaság

A mai nap a későbbiekben sem lett sokkal jobb. Vagy háromszor voltam a főnökömnél, aki nagyon beszédes kedvében volt és egyszercsak megkérdezte, ugyan hogy állok most hangulatilag, hogy érzem itt magam... Azt tudni kell, hogy ennek voltak előzményei még decemberben. Akkor, egy hasonló beszélgetés alkalmával azt mondta, hogy szerinte nekem el kellene mennem, mert már nem vagyok itt boldog. Hahaha.:) Azóta eltelt pár hónap, sok mindenen változtattam, sok mindent átgondoltam és egyelőre nem megyek el, holott pár hónapja még biztos voltam benne, amint visszatörlesztem a laskára felvett munkáltatói kölcsönöm, veszem a kalapom és tovább állok. Ez úgy alakult, hogy holnap vehetném a kalapom.:) Sálálá... ez jó, ettől már felszabadultam.:) Hülye és önként vállalt kötöttség volt ez, de tavaly ez tűnt a legegyszerűbb és legjobb megoldásnak. Szóval, mehetnék, de nem megyek. Most még nem. Ennek több oka is van, nem megyek részletekbe, tök felesleges, de osztottam-szoroztam és egyelőre biztos vagyok benne, hogy így lesz jó. Egyelőre. Később meg majd meglátom. Szóval feltette a nagy kérdést, hogy hogy vagyok, én meg röviden tömören elmondtam és mondtam neki azt is, hogy egyelőre maradok, ha nem így képzelte, akkor ki kell rúgjon és végkielégítést kell fizessen, mert magamtól nem megyek el.:) Azt hiszem ezen meglepődött, de nem baj, szeretek meglepetést okozni. Persze nem akar kirúgni. Azt szeretné, ha boldog lennék itt. Hahaha.:) Szóval most így állunk. 

Ennél sokkal érdekesebb, hogy vágyom egy ilyen cipőre (mint a képen) és tegnap megint szuper élményben volt részem, mert filmforgatáson voltam, körbevezettek a stúdióban, díszletek közt, csomó érdekes dolgot megtudtam és bámulhattam, amíg nagy színészek keményen dolgoznak.:) Jó volt, na. De a cipő a legjobb.:) Sááááárga.:)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!