Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2016

De a törpök élete nem csak játék és mese...

Kép
Értékelem az elmúlt másfél évet. Holnaptól meg fülhallgatóval és zenehallgatással tolom végig a munkanapjaimat. Persze azért nem ez fog menni non-stop, csak a dalban megbúvó optimizmussal trenírozom a lelkemet.:)

Legyen vagy ne legyen?

Az mennyire oké, mikor az ember anyósa beszól (Kevinnek, mintha én ott se lennék), hogy "nincs ennek a lánynak új pasija?" wtf. És mindebből nekem azt kellett volna értenem, hogy ez egy bók, mert olyan jól nézek ki... Ja, én is így szoktam kedves lenni.:) Tekintve, hogy Kevinnek még az előző évszázadban a volt barátnője csalta és egy hülye kurvaként vonult be a köztudatba, gondolom ő még jobban örült ennek, az egyébként nem olyan vicces hangú beszólásnak (de nem tudom, mert ő meg se mukkant). Végül én voltam, aki szólt, hogy ezt ne tessék. Mert szerintem ez tényleg nem vicces. 
Legyen mindenki trampli, abból nincsen gond.:(  Ne, ne legyen...

Update: 
Tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy mikor fut be az elnézést kérő telefon. 
Szóval "ne, ne legyen..." :)

Megkerültem

Kép
Úgy tűnik, egy hete nem írtam már.:( Nem szoktam ennyire nem ráérni, valahogy nem vagyok az a típus (és nem is ezért nem írtam), de tény, hogy hirtelen baromi sok dolgom lett (nem működik, hogy visszafogjam magam) és a heti kettő nyelvóra mellé még felvettem a heti két edzést és, festegetni is voltam és némi társadalmi életet is éltem, mert mostanában mindenki el van hanyagolva, és bár ez a sokminden tök jó, de azért mégsem tetszik, mert mindezért Kevinnel sokkal kevesebbet vagyunk együtt és ez nem jó, és sokkal jobb lenne (szerintem is), ha mondjuk csak három munkanapból állna a hét és akkor az embernek lenne ideje mindenre. Nem volt olyan nap a múlt héten, hogy este tíz előtt haza értem volna... és tudom, hogy magamnak csinálom, de ha az ember kezdeni akar valamit magával, akkor az már rögtön egy csomó idő.:) Na jó, nem nyüsszögök, mert a héten talán már tényleg itt a tavasz és bár megint olyan munkahelyi változások jönnek, amitől kiráz a hideg, de inkább arra gondolok, hogy a terv…

Várom

Kép

Korán

Természetesen az esti mulatkázás kimerült egy laza vacsorában és fél tízkor már a zuhany alatt voltam, de mivel ez egy sokjelentésű gyűjtőfogalom, így ez is belefér.:) Most pedig irány az Alföld.

Rend a lelke

Kép
Ha már így alakult a reggel, kicsit pakolásztam az asztalomon, körbebástyáztam magam virágokkal meg rendet raktam, s most jól meg is mutatom. És mára végzetem és most teljesen váratlanul elmegyek egy icipicit mulatkázni és teljesen felelőtlenül figyelmen kívül hagyom, hogy reggel fél ötkor kell kelnünk.

Morning

Kép
A mai reggelt azzal kezdtem, hogy beborítottam homoktövislével a fél asztalom.:) Élvezet volt feltakarítani.:)

Röviden

Kép
A múlt héten volt volt mindenféle munkahelyi konflikt. Nem élveztem, de jó volt... mert kiálltam magamért és ezt élveztem és jó érzés volt.A menetrend szerinti első mélypont is eljött a nyelvtanulásomban... ez nem jó... de igen, most kell kitartanom.Egy szokásos kérdés is előjött bennem újra, hogy vajon, fontos vagyok-e valakinek, ha mindig én keresem, most több hét után újra én, a telefont nem veszi fel, és vissza sem hív. A szokásos kérdés... miért ragaszkodom, miközben évek óta egyértelmű a válasz... már nem vagyunk a vaj meg a kenyér... (ezt te mondtad, mikor a cilinderes szemüvegért vissza kellett fordulni)... de azt hiszem, már csak erőlködünk... pontosabban azt hiszem, már csak én erőlködöm.Voltam fodrásznál és Feri baromi jól levágta a hajam, és már laza volt minden, megtartom, muszáj, mert szeretem a frizurám.:)Vettem edzőcuccot, edzőcipőt, edzőmindent, mert ha már így belejöttem az életmódváltásba, jó lenne megmozdulni is.:)A hétvégén volt egy röpke Balcsipart.:) Szétfújt a …

Hova lett?

Tudom, hogy nem lehet dolgokat újra ugyanúgy átélni. Tudom, hogy ami elmúlt, nem jön vissza már és vannak dolgok, amik nem lesznek már soha ugyanolyanok. Bárhogy is szeretnénk, bárhogy is akarjuk. Mégis, mikor valaki meghal apu családjából, úgy érzem, megint elveszett egy darab belőle, egy kis esély, hogy újra együtt kerekezzünk gyopároson, hogy ücsörögjünk a napsütésben, hogy elsétáljunk a fák alatt sakkozó öregek mellett, hogy együtt a piacra menjünk, hogy bármi, hogy valami újra megtörténjen... miközben tudom, hogy nem lehet, mert már meghalt... És azon kapom magam, hogy már csak akkor vagyunk ott, ha temetésre megyünk és hiába megyünk el újra és újra a rongyos macskaköves kis utcán, hogy újra lássam a nagyszüleim házát, hogy újra átéljem a kert végében álló téglafalon való életveszélyes ugrálást, hiába tudom, hogy melyik utcasarkon árulták a szikvízet és melyik ház udvarán az oltott meszet, hiába tudom, hogy kondul a templom haragja, már csak emlékek maradtak és hamvak a földben.…

Új élmény

Kép
Egészen komoly az élmény, amit most átélek.:) 
A kollégám (a férfi kollégám) reggel kitalálta, hogy ma nőnap alkalmából pezsgőzzünk (csupa női kolléga), úgyhogy ebéd után le is ment és hozott egy üveg pezsgőt. Igazán nem mondhatom, hogy sokat ittam (legalább másfél deci), de most, hogy csak igen ritkán és keveset iszom alkoholt, egész komolyan fejbe vágott, már-már becsíptem... ami egészen fura érzés délután háromkor, munka közben.:)

Túl sok?

Kép
Igazán divatba jöhetne a harmincas korosztály körében is a húzós kocsi (utánfutó, guri-guri, tosziga, vagy hívjuk bárhogy), mert nekem már a hátam, derekam, karom, vállam, mindenem leszakad a táskámtól. Én igazán nem tudom mitől ilyen nehéz, de nem voltam rest és este lemértem... négy egész kiló... basszus, az sok, nem? Tekintsünk el a ténytől, hogy estére már legtöbbször legalább a duplájának érzem, plusz még néha egy külön szatyrom is van.:( Nyilván, azért nem járnék húzós kocsival... ;) de ilyenkor felmerül bennem, hogy mindenkinek ilyen baromi nehéz a táskája, vagy csak nekem sikerül valamit nagyon elcsesznem? 

Slusszpoén

Nem tudom, hogy valójában létezik-e olyan autó, ami nem indul, ha nyitva van a csomagtartója, de természetesen a miénk nem ilyen... csak a lopásgátlónak van egy olyan remek tulajdonsága, hogy mindent blokkol, ezért ki kell kapcsolni, ha el akarsz indulni.:) Ebből persze már kitalálhattátok, hogy a szekrényt mi magunk is haza tudtuk volna vinni...:) Szerintem óriási poén, jókat röhögtünk még ma reggel is ezen... az mondjuk kevésbé vicces, hogy ezzel együtt tegnap (feledékenységünk okán) kidobtunk tizennégyezer forintot az ablakon meg egy üveg Finlandiát, mert nyilván valahogy honoráltuk, hogy Kevin haverját kirángattuk a békés kis csütörtök estéjéből. Még akkor is, ha cuki volt és szívesen segített.:) Reggelre megállapítottam, hogy ez egy "szimpátia feledékenység" volt Kevin részéről a reggeli bérletes ügyem miatt, pusztán tudat alatt persze.:) Legtöbbször annyira egy rugóra járunk, hogy ezen meg sem lepődök amúgy.:)

Az élet vicces

Soha nem tudunk úgy hazamenni az IKEA-ból, hogy a Fyndből ne húzzunk haza magunkkal valamit.:)
Update1: Most az van, hogy megvettük ezt a hülye szekrényt és beraktuk a kocsiba és örültünk, hogy dejó, van egy szekrényünk.:) Persze nem fért be teljesen, mert nem egy kisteherautóval járunk, hanem egy sima kocsival:), de nem gond, pók is van a világon, lekötjük a csomagtartót és kész.:) Beszállás. Indulás.:) Hahaha.:) Óriási poén az egészben, hogy ez az autó nem indul, ha nincs lecsukva a csomagtartó.:) Úgyhogy most itt állunk, mint a hülyegyerekek, jókat röhögünk magunkon és várjuk Kevin egyik haverját, hogy eljöjjön értünk és elvigye a szekrényt haza. Nem vagyunk normálisak.:) Az ikeás házhozszállítás meg csak azért nem opció, mert persze semmilyen felelősséget nem vállalnak a bútor sértetlenségét illetően.:) Hát így.:) Ez egy szuper nap.:) Reggel még sírtam, de most már tök jól vagyok.:)
Update2: Most már hangosan röhögök.:) Megjött Kevin haverja, átpakoltuk a szekrényt és a kocsi nem…

Sárgaság

Kép
A mai nap a későbbiekben sem lett sokkal jobb. Vagy háromszor voltam a főnökömnél, aki nagyon beszédes kedvében volt és egyszercsak megkérdezte, ugyan hogy állok most hangulatilag, hogy érzem itt magam... Azt tudni kell, hogy ennek voltak előzményei még decemberben. Akkor, egy hasonló beszélgetés alkalmával azt mondta, hogy szerinte nekem el kellene mennem, mert már nem vagyok itt boldog. Hahaha.:) Azóta eltelt pár hónap, sok mindenen változtattam, sok mindent átgondoltam és egyelőre nem megyek el, holott pár hónapja még biztos voltam benne, amint visszatörlesztem a laskára felvett munkáltatói kölcsönöm, veszem a kalapom és tovább állok. Ez úgy alakult, hogy holnap vehetném a kalapom.:) Sálálá... ez jó, ettől már felszabadultam.:) Hülye és önként vállalt kötöttség volt ez, de tavaly ez tűnt a legegyszerűbb és legjobb megoldásnak. Szóval, mehetnék, de nem megyek. Most még nem. Ennek több oka is van, nem megyek részletekbe, tök felesleges, de osztottam-szoroztam és egyelőre biztos vagy…

Cenzúra nélkül

Káromkodni fogok (sokat) és nem cenzúrázom, aki nem akarja, ne olvassa.

Én tényleg mindig veszek bérletet. Mindig. Sosem bliccelek. Jegy nélkül nem szállok tömegközlekedési eszközre. Becsületes polgárnak tartom magam. De hogy jóérzésű normális ember nem megy BKV, á pardon bocsánat BKK ellenőrnek, az biztos. Én például nem mennék. Nem mondom, hogy az összes ellenőr egy bunkó állat, de mondjuk én ma pont egy ilyenbe szaladtam bele. Kéri a bérletet. Mutatom. Persze akkor vettem észre, hogy basszus, tegnap lejárt. Nem ezer éve, csak tegnap. Két megállót jöttem, ez már a végállomás volt, gondoltam ez olyan emberi dolog, hogy elfelejtettem. Ott a többi bérletem, látszik, hogy mindig megveszem, nem egy bliccelő suttyó vagyok, aki azon spórol, hogy ezekre a szar járművekre megvegye a jegyet. Normálisan, minden hónapban megveszem. Bár, ez úgy tűnt, nem számít. És úgy tűnt, bár elfelejteni emberi, de nem egy emberi ellenőrrel futottam össze. Egy utolsó feledékeny senkiházi vagyok, aki most megf…

Laza

Mától van nálunk egy új lány, úgyhogy kicsit vissza kell fognom magam.:) Érdekes amúgy, hogy az ember pár év alatt, egy kis közösségben mennyire el tudja engedni magát. Legalábbis én el tudom.:)

Takarékláng

Kép
Néhány nap távlatából már nem tűnik túl érdekesnek elmesélni dolgokat... mindenesetre végre kicsit vége a pörgésnek, amit tudom nagyrészt magamnak köszönhettem.:) 
Sok volt az éjszakázás mostanában, mert vagy a reptérre mentünk fogadóbizottságnak, vagy buliztunk vagy Oscart néztem vagy csak szimplán nem tudtam aludni. Közben megsütöttem az ominózus szülinapi tortát és megünnepeltük Aidát és odaadtam a festményt is, amit festettem (ez volt az a buli, amin Kevinnel karaokéztunk, ami nem az elfogyasztott italok mennyiségét, hanem inkább a buli minőségét mutatja és mindezt csak azért írom le, hogy sose felejtsem el... nem mintha tudnám:). Közben még bandáztam egyet a régi társasággal és voltunk bunkertúrán is (ami amúgy baromi jó és érdekes, úgyhogy menjetek ti is), meg voltunk látogatóban a kolléganőmnél a kórházban, intéztem hivatalos ügyeket plusz a munka plusz a lengyel.:) Így röviden ennyi, azt hiszem.:) Ma reggelre a torkom is úgy érezte, hogy a múlt héten elhalasztott fájását most…