"Honvágy"

Mondtam már (tudom, hogy nem), hogy van egy hely Budán, ami olyan nekem, mintha Krakkóban lennék? Elcsattogtam ma a tankönyvemért a Gdanskba és most is olyan volt, mint legelőször, mintha otthon lennék. Belépek oda és elvarázsol. Lengyelországban is ezt érzem mindig, de a Gdanskban az a jó, hogy itthon van, így bármikor otthon érezhetem magam.:) Egyelőre nem támasztom ott a pultot minden este, de mielőbb meg kell mutatnom Kevinnek is.:)  Csak öt percet voltam ma bent, de máris azon kaptam magam, hogy vadidegen emberekkel hangosan röhögök és ettől olyan nagyon jól éreztem magam, mintha nyertem volna a lottón. Imádomhely.:) Barry White életérzés.:) (ez régi dolog, erről majd máskor)


Egyébként tegnap óta megint elszántan tanulnom a lengyelt, vissza iratkoztam a tanfolyamra és nagyon lelkes vagyok.:) Muszáj most már rendesen megtanulnom, eljátszottam egy kinti nyári nyelvtanfolyam gondolatával is, ez mondjuk munkahely kérdése is, ami jelenleg azt jelenti, hogy bármi lehet. Mindenesetre, ha váltok, ideálisan a Gdansk ötszáz méteres közelébe kellene menni... tudom, hülye igényeim vannak, de ha arra gondolok, hogy most abban az épületben dolgozom, ahol mindig is lakni akartam (még régen) Pesten, így bármi megtörténhet, a bevonzás működik, csak jól kell kívánni, ugyebár.

Hazafelé meg vettem ezt a szép színes terítőt a Zara Home-ban, ahol amúgy több évi fizetésemet el tudnám költeni, cirka másfél óra leforgása alatt.:) Ja, és megvan a szép új telefonom is, amivel végre úton-útfélen tudok normális képeket csinálni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!