Egy hajvágás margójára

Vicces volt. Meg néha ciki.:) Arra már nem emlékszem, hogy hányszor lett volna kedvem felállni a fodrászszékből (zavarba hozás esete miatt), de mindenki nagyon jól szórakozott, akinek elmeséltem a szombat estémet.:) Amúgy Feri nagyon professzionálisan vágta le a hajamat és megnyugtató volt, hogy valaki nem csak úgy kattintgatja az ollót a levegőbe, hanem még tudja is, hogy mit csinál. A végeredmény nem tetszik maradéktalanul, bár nem rossz, de nem az igazi. Még szoknom kell, szerintem megint kicsit túl rövid lett. Nade, az egész nagyon fura volt. Feri rákérdezett, hogy miért pont ő, merthogy náluk a szalonban az a szokás, hogy jelzik, ha valaki konkrétan valakit kér... hurrá.:) Értelmes magyarázatot nem is tudtam adni, azt meg mégsem mondhattam, hogy erre jártam a múltkor, bekukkantottam, aztán téged néztelek ki fodrászomnak. Mindegy, mert Feri ettől függetlenül azt hitte (szerintem), hogy tetszik nekem, pedig én csak megérzésből választottam új fodrászt. Na mindegy... innentől aztán rendre olyan megjegyzései voltak, amitől frankón zavarba is jöttem... hurrá.:) De most már tudom, hogy szexi a nyakam... például. (Ez amúgy tök oké szitu vagy csak nekem tűnt furának? Tényleg nem tudom eldönteni. Részletekbe nem is mennék. Persze nyilván ő alapból ilyen, ezt értem.) Úgy búcsúzott a végén, hogy vigyázzak az úton, mert forgalmi dugót fogok okozni... hurrá.:) (jó, ez még semmi különös) De fura volt az egész. Most vagy én vagyok elszokva a férfiak irányomban tanúsított ilyetén való viselkedésétől (tény, hogy ritkán forgok ismeretlen pasik társaságában) vagy valóban kicsit bizalmaskodó volt ez, egy első fodrász-kuncsaft találkozásnak.

Hát így.:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!