A találkozás

Kevin tejfakasztó buliban, ezért nem tudok neki most ujjongni, így itt mesélem el hirtelen, hogy mennyire csodás első találkozás volt ez az este az Operával. Hogy maga az épület eszméletlenül gyönyörű, azt nyilván nem kell ecsetelnem, de azért azt elmondom, hogy konkrétan leesett az állam, hogy mekkora hatalmas az a színpad. 634 nm pontosan (nem tolom fejből a méreteket, a wiki mondta meg :). Jesszus. Órási. A miénk vagy ötször beleférne.:) Maga a darab meg tényleg varázslatos. Libabőr. A zene nyilván tökéletes. De maga a játék, a díszletek, a jelmezek, a koreográfia, a fények, a táncosok... ah, komyolan libabőr volt, meg meghatódottság. Csodálatosfantasztikus. Nagyon nagy élmény volt, nagyon örülök, hogy láthattam. És bár nem vagyok egy rajongó típus, de nem lennék nő, ha nem említeném meg, hogy Leblanc Gergely mellett nem lehet szó nélkül elmenni (még akkor sem, ha figyelembe vesszük a tényt, hogy már az is liliomtiprás, hogy egyáltalán ránéztem :), na de komolyan, hogy lehet egy pasinak ilyen alakja? :) Az biztos, ha anno elképzeltem valahogy Rómeót, valami hasonlónak képzelhettem és pont egy olyan Júliával, mint Felméry Lili. Az egész maga a tökély.:)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!