Everywhere

Minap még azon elmélkedtem, hogyan szívjam magamba a havas táj hangulatát, mert imádom a havat és hiányozni fog, ha elolvad, mert ki tudja mikor fog újra havazni. Most meg már olyan gyönyörű napsütéses idő lett, hogy hirtelen elkezdtem vágyni a tavaszra meg a nyárra. Nehéz követni még magamat is.

Azért hiányoznak azok a nagy telek, a méteres hó, a csizmára húzott zokni (hogy ne csússzunk el) meg a hóból épített kunyhó, amit apukám oly nagy szakértelemmel épített velünk.:) Bár zoknit már (valószínűleg) nem húznék a csizmámra, de azért kunyhót még felnőtt fejjel is építenék.

Ez a dal meg csak azért, mert egy nagy kedvenc és épp '87-ből, amikor úgy behavazódott az ország.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mások úgyis jobban tudják

Reklám után

Január, február, itt a nyár!