Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2016

Tegnap este

el akartam mesélni Kevinnek elalvás előtt az előző éjszakai álmomat... azt, hogy az egyik közös ismerősünkkel egy konténerben :) ücsörögtünk, de nyugágy stílusban, teljesen kényelmes volt, nyár volt, dumálgattunk meg csak néztünk ki a fejünkből (amúgy fogalmam sincs hol volt ez az egész) mikor egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy megállt mellettünk egy billencses teherautó és ránk borított egy egész teherautónyi sódert. Nem lett semmi bajunk, inkább vicces volt és meglepő, hogy így megzavarták a mi kis kontérnernyugalmunkat.:) Aztán, ahogy ezt így elmeséltem, elég konkrétan rám jött a hangos és csillapíthatatlan röhögés, és egyre jobban és jobban röhögtem, mert álmodni ezt az egészet egy dolog, de még hallani is, hogy mekkora hülyeség, az egy másik. Végül úgy tíz perc után elmúlt a röhögőgörcs, de akkor már mindenen nevettem, leginkább azon, hogy mennyire rám jött a nevetés az éjszaka közepén.:)

A Feri

Szombaton megyek a Ferihez hajat vágatni.:) Ferit nem ismerem. Ferit csak úgy megláttam és kinéztem magamnak, hogy ő lesz az új fodrászom (persze azért kicsit informálódtam). Szóval szombaton Ferizek.

Zene

Kép

A kenyér dicsérete

Sütöttem este szódabikarbónás teljes kiőrlésű tönköly-rozs kenyeret, amivel már csak egy gond van... baromira ízlik, így megint csak önuralmat kell gyakorolnom. Mert valamiért azt gondolom, egyszerre nem ehetek meg egy fél kilót.

Én lenni cuki

Azért szerintem cuki hős vagyok (vagy egy cuki hős), hogy miközben szigorú diétára lettem fogva (aminek már a gondolatától ledobtam vagy másfél kilót, bár nem is ez a fő cél), azért hazafelé vettem Kevinnek egy kürtőskalácsot, mert imádja és bár forrón itt gőzölög az a csodás vaníliás illat, én mégis ellenállok és még gondolatban sem falom fel.

Milyen hó?

Azt a cikkcímet, hogy "Újabb havazás közelít" mégis hogyan kell értelmezni? Vagy csak nekem nem tűnt fel, hogy esett a hó (mostanában)?

Biztos befektetés

Próbálom nézni a jó oldalát a tegnap kiderült problémának (tegnap még igen erőteljesen káromkodtam), mert ha nem halok éhen a diéta miatt, akkor biztos ledobok pár kilót és csodásan fogok kinézni.:) Amúgy basszameg. Csak így simán, egyszerűen. Kinek hiányzott ez? Nekem nem. De nem baj, szuper, egészséges dolgokat fogok enni. Semmi süticsoki, semmi szénhidrát, semmi semmi, csak zöldség zöldséggel.:) Még a végén vega leszek (hát, az csak nem), de nyilván ártani nem fog.:)
Úgyhogy, miután egy vagyont költöttem az egészségemre ebben a hónapban, elvállaltam egy kis plusz munkát, amiből lesz egy kis mellékes, amiből venni fogok egy szupi kis új telefont és jó sok cipőt.:) A lábamnak mindegy ha fogyok, így ez a legbiztosabb befektetés.:)

Pistike

Kép
A múltkori ominózus Pistike stílusúhajvágásom óta nem jártam fodrásznál, így időközben az is felmerült bennem, hogy újra megnövesszem a hajam. Az ötletem igen megosztó volt, ami azt jelenti, hogy csak nekem tetszett a gondolat... de már nekem sem, mert hátul már a nyakamba lóg a hajam és annyira borzasztóan idegesít, hogy azt el sem tudom mondani.:) Maradok, rövidvörösdögös, de nem Pistike.:) Már csak egy fodrászt keresek.
És tegnap megünnepeltük a boldog másodikat.:)

Happy

Kép
Óóó, deszépcsodás napunk van.:)


Nagyon nagyon régóta szerettük volna már eladni a szüleim vidéki házát, ahonnan anyu Pestre költözött néhány évvel apu halála után. Olyan kilátástalannak tűnt néha és most is úgy voltam vele, hogy télen úgysem vesz senki házat, majd a tavasszal történik valami. Na de, a múlt héten szólt egy ismerős, hogy az ismerősének tetszik, aztán vasárnap meg is nézték (akkor fáztam meg, ami miatt végülis két napig otthon fetrengtem, de mindegy) aztán hívott a héten, nagyon sokat próbált alkudni, azt hittem nem lesz belőle semmi, de ma hívott és megállapodtunk és este már le is foglalózza.:) ÓÓÓÓÓdeszuper.:) Én annyira nagyon örülök, annyi nyűg és vita volt már miatta a családban és olyan nehéznek tűnt eladni, hogy néha talán már nem is hittem benne. De hát ez óriási hír, el sem tudom mondani mennyire örülök.:) Örülök és közben érzem is, hogy ez egy újabb elszakadás lesz. De ez így van jól, ez továbblépés, ez öröm, ez szuperság.:) Erre ma iszunk.:)


Tégla

Tegnap már gyanús volt, hogy az alapjáraton egyébkén csak öt kilós táskám hazafele menet úgy tűnt, mintha valaki megpakolta volna néhány B30-as téglával... ami csak azért nem volt valószínű, mert nem férne bele még egy sem, nemhogy néhány. Szóval gyengének tűntem. Biztos ami biztos azért bementem egy turiba, nem találtam semmit, de a szatyromat jól otthagytam a csomagmegőrzőben, és az a szar persze nem pittyegett kifele menet. Már majdnem otthon voltam, mikor a kabátzsebemben megtaláltam a szekrény kulcsát, úgyhogy fordulhattam vissza a B30-as téglákkal együtt. Akkor már elég elgyötört voltam, zuhogott az eső alig éltem, de szerencsésen haza értem. Kicsit köhögtem, de éjjel tudtam aludni, és reggel sem volt különösebb gondom, így eljöttem dolgozni. Mostanra viszont annyira gyenge lettem (és szerintem lázas), hogy azt is kétségesnek találom, hogy haza tudok vánszorogni. Meglepődnék, ha holnap fitten és tettre készen pattannék ki az ágyból. Nemszeretemezt. 

Lett

Kép
nekem egy szép új piros kabátom.:) Lett szép piros fülbevalóm is meg szép új trapéz flare farmerem is. A kabátot muszáj volt megvenni, mert régóta vágytam egy pirosra és most szembejött velem 70%-kal leárazva, még négyezer sem volt. Vétek lett volna otthagyni.:) Úgyhogy már nagyon várom a tavaszt, hogy hordhassam.:) 

Everywhere

Kép
Minap még azon elmélkedtem, hogyan szívjam magamba a havas táj hangulatát, mert imádom a havat és hiányozni fog, ha elolvad, mert ki tudja mikor fog újra havazni. Most meg már olyan gyönyörű napsütéses idő lett, hogy hirtelen elkezdtem vágyni a tavaszra meg a nyárra. Nehéz követni még magamat is.
Azért hiányoznak azok a nagy telek, a méteres hó, a csizmára húzott zokni (hogy ne csússzunk el) meg a hóból épített kunyhó, amit apukám oly nagy szakértelemmel épített velünk.:) Bár zoknit már (valószínűleg) nem húznék a csizmámra, de azért kunyhót még felnőtt fejjel is építenék.
Ez a dal meg csak azért, mert egy nagy kedvenc és épp '87-ből, amikor úgy behavazódott az ország.

Az eleje

Kép
Egészen vicces, hogy miközben odakint sűrű pelyhekben hullik a hó, a rádióban a Summer in the city szól. És ezt eléggé élvezem.
Túl sokáig nem voltam azért blogtalan, ami várható volt... annak ellenére, hogy az utóbbi időkben keveset és ritkán írtam. De majd 13 év blogolás után maximum kis hatásszünetre képes az ember, végleges elszakadásra nem. Legalábbis én nem.
Így, hogy lazán átugrottam az év végét és év elejét, megúsztam az évértékelést (amit amúgy sem szoktam) bár szóban megtettem... és meg is kaptam érte a magamét. Hát jobb, ha hallgatok.:) Nézzünk inkább előre. Nincsenek fogadalmaim, de terveim igen és majd igyekszem úgy alakítani, hogy meg is valósítsam őket.:)
A karácsony amúgy szuper volt. Hihetetlenül sokat voltam otthon, majdhogynem kezdtem unni a végére és hétfőn, ahelyett, hogy kipihenten és kisimulva jöttem volna be dolgozni, úgy éreztem magam, mint akit éjjel agyonvertek... és kb. így is néztem ki. Azóta sem jöttem helyre.:) Ó, én szegény. De az a két hét tényleg jó …